C. S. Lewis: Narnia krónikái 2. – Az oroszlán, a boszor

Narnia… ahol a hazugság félelmet szül… ahol a legnehezebb próbát a hűségnek kell kiállnia… ahol a remény talán örökre elveszett. Narniának utolsó napjaiban legveszedelmesebb ellenségével kell szembenéznie, a gonosz ezúttal nem kívülről, hanem belülről támad. Ezzel a megrázó viadallal érnek véget Narnia krónikái.

Narnia… ahol az óriások szabadon kószálnak… ahol gonosz varázslat és bűbáj uralkodik. Zord, hideg télben indul útnak két embergyerek, s egy különös lápi lény. Nincs senki Narniában, aki a segítségükre sietne, a király messzi vizekre hajózott, s egy gonosz kígyó az összes bátor szívű lovagot elpusztította már. Elmondhatatlan veszélyeken és sötét, mély barlangokon át tör előre a barátok maroknyi, nemes csapata, kiknek . . .

Narnia… ahol a sárkány felébred mély álmából… ahol a csillagok a földön járnak… ahol bármi megtörténhet. A királyt és váratlan útitársait ismeretlen tájak s vizek felé viszi a végzetük. Egyre távolabbra sodródnak az idegen tengereken. Hamarosan rádöbbennek, küldetésük nehezebb, mint gondolták, s a világ vége csupán kezdete valaminek.

Narnia… ahol az állatok beszélnek… a fák vándorolnak… s ahol hamarosan kitör a véres háború. A herceg, kit jogtalanul megfosztottak trónjától, végső elkeseredésében hadsereget gyűjt, hogy megszabadítsa hazáját a bitorlótól. Végül azonban két ember között dől el a küzdelem. A becsület csatája dönt az egész világ sorsa fölött.

Narnia, ahol egyes lovak emberi nyelven beszélnek, ahol az árulás ellenére a sors beteljesül… Két mindenre elszánt szökevény találkozik, s egyesítik erőiket. Eleinte ugyan csak zord és kiszolgáltatott életük elől menekülnek, ám hamarosan egy szörnyű viadal kellős közepén találják magukat. Ez a csata dönti el sorsukat, és Narnia sorsát is.